Műanyagok és a környezet

A fejlett ipari országokban a műanyaghulladékot ma már nem szemétként, hanem értékes alapanyagforrásként kezelik. A használat után szennyezett, vegyes műanyag hulladéktömegből fajta szerinti szétválogatást is magában foglaló, korszerű technológiával és berendezésekkel jó minőségű regranulátumot lehet előállítani.

A mai kutatások jelentős része valamilyen módon kapcsolódik a környezetvédelemhez, amelyhez szorosan kötődik a források védelme és az energiafelhasználás csökkentése. Ezt szolgálják az egyre fontosabb biotechnológiák. Ilyen a bioraffinálás is, amely biomasszából különböző lépések és módszerek segítségével a vegyipar részére alapanyagokat, közöttük a műanyagipar számára értékes monomereket adhat. De arra is van példa, hogy baktériumok, a jövőben esetleg növények szolgáltatják majd a feldolgozásra kész polimereket.

Az ivóvízrendszerben alkalmazott műanyagokból és elasztomerekből a vízbe vándorolható anyagok vizsgálatára az EU-ban egységes szabványt alkalmaznak. Nincsen azonban ilyen szabvány annak meghatározására, hogy a polimerekből kioldódó vegyi anyagok milyen mértékben képesek a baktériumok szaporodását, a biomassza képződését segíteni. Egy svájci intézmény modulszerűen kivitelezhető vizsgálati módszert fejlesztett ki a migráció és a biomassza-képződés párhuzamos vizsgálására, amelyet közös európai alkalmazásra ajánl.

A biopolimerek hulladékát az USA-ban komposztálni szeretnék, de ez nem olyan egyszerű, mint gondolták. Próbálkoznak a visszaforgatással is. Németországban inkább az elégetésre gondolnak az energiatartalom visszanyerésével. Vizsgálatok szerint a biopolimerek égésgázai semmivel sem veszélyesebbek a hagyományos műanyagokénál.

Az európai PVC ágazat 2000-ben hirdette meg a Vinil 2010 programot, elsősorban az ágazatot ért támadásokra válaszolva. Az iparvállalatok és a programhoz csatlakozott szervezetek 10 alatt látványos eredményeket értek el a hulladékok hasznosítása, a növényi alapú adalékok bevezetése terén.

Az évről évre keletkező nagy mennyiségű PET hulladék (RPET) újrafeldolgozására ma már számos technológia áll rendelkezésre, és ezeket folyamatosan fejlesztik. Korábban RPET-ből kizárólag szálakat gyártottak, de ma már palack, fólia, lemez, pántolószalag, sőt kozmetikai csomagolás is készül belőle. Bizonyos ellenőrzött technológiák esetében a hatóságok engedélyezik az RPET használatát élelmiszerekkel érintkező csomagolásokban is.

A háztartási és az ipari szennyvízzel a szennyvíztisztítókba polisziloxánok jutnak be, amelyek feldúsulhatnak a biogázban. A biogáz hasznosításakor (elégetésekor) ez műszaki problémákat okozhat. Svájcban alaposan vizsgálták a szennyvíztisztítókban kimutatható polisziloxánokat.

A polikarbonát és az epoxigyanták egyik alapanyagát, a biszfenol A-t - a világ különböző részein végzett vizsgálatok alapján - egészségkárosító hatással vádolják. A hatóságok eddig nem változtattak korábbi álláspontjukon, azaz bizonyos korlátozással az élelmiszeripari felhasználását nem korlátozták szigorúbban, azonban az ipar és a kereskedelem megkezdte az alternatív anyagok kidolgozását, ill. forgalmazását.

Németországban egy független cég vizsgálata szerint az egyutas, eldobható PET palackok ökológiai terhelése megegyezik a visszaváltható üvegcsomagolással. Ennek alapján a PET palackokat nem indokolt "klímagyilkos"-nak nevezni. A mind erősebbé váló, a hulladék mennyiségét tudatosan csökkenteni akaró környezettudatos gondolkodás néhány élelmes gyártót az újratölthető, csapvíz szűrésére is alkalmas, patronbetétes műanyag palackok piacra dobására ösztönözte.

A közutálatnak örvendő műanyaghulladékról egyre többen tudják, hogy az nem szemét, hanem értékes alapanyag. Visszaforgatása vagy energiatartalmának felhasználása azonban pénzbe kerül, amelyet különféle díjak beszedésével próbálnak előteremteni. Lehet, hogy a korábbi évtizedekben lerakókban elhelyezett műanyagtömeg a jövőben fontos energiaforrás lesz, kibányászásával máris több cég foglalkozik.

Az EU új irányelveiben az európai források hosszú ideig tartó használatát és a nyersanyagforrások jobb kihasználását tűzte ki célul. A hulladék nem szemét, hanem értékes nyersanyagforrás, amelyből a másodlagos nyersanyagokat vissza kell forgatni a gyártásba. A műanyaghulladék újrafeldolgozásával nem mindenki ért egyet, de vannak, akik ezt már sikeresen gyakorolják.

A műanyaghulladék Európában erősen szorgalmazott hasznosítása csak akkor lesz sikeres, ha gazdaságos eljárással a friss alapanyaggal egyenértékű anyagot tudnak előállítani belőle. Egy kutatócsoport az eszköz- és járműbontók poliolefinfrakciójának sűrűség szerinti szétválasztására javasol új módszert; egy másik a használt PET palackok anyagából mikroorganizmusok közreműködésével biodegradálható műanyagot gyártana.

A használat után keletkező csőhulladékok begyűjtésére és hasznosítására végeztek kísérleteket Ausztráliában. A döntő részben PVC és PE csövek hulladékából értékesíthető termékeket gyártottak. A hulladékból visszanyert anyagot is tartalmazó hullámos falú csövek lassú repedezésállóságának vizsgálatára új módszert dolgoztak ki.

Az elhasznált elektronikai készülékek alkatrészeinek újrahasznosítása a különböző anyagféleségek miatt bonyolult és költséges folyamat. Az újrahasznosításnak lendületet adott az Európai Unió – az elektromos és elektronikus hulladékok begyűjtésére vonatkozó – direktívája. A műanyaghulladékok újrahasznosítási technológiáival más területen is egyre jobb minőségű termékeket lehet gazdaságosan előállítani.

Bár az előregisztráció már megkezdődött, a Reach-csel kapcsolatban még számos kér-désre kellene választ adni. Ahhoz nem fér kétség, hogy a vegyi anyagok ellátásában, a szállítási láncban változások lesznek. Nem kérdéses, hogy a vállalatoknak jó időben el kell kezdeni a felkészülést a regisztrációra és az jóváhagyásra, fel kell használni minden lehetséges adatforrást és folyamatosan együttműködést kell kialakítani egymással. Az előregisztráció időtartamának közel a vége, és haladéktalanul meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy legalább a legfontosabb alapanyagok hozzáférhetőek maradja-nak a vállalat számára.

Európában egyre nő a PET-palackok felhasználása, de egyre nagyobb hányadukat gyűj-tik össze anyaguk ismételt felhasználására. Jelenleg változatlanul elsősorban szálat, ab-ból hőszigetelő paplant gyártanak , de nő az igény a PET hulladékot is tartalmazó síkfó-liára, és erős a törekvés arra, hogy a használt palackokból újra palackokat gyártsanak. Az utóbbi csak akkor valósítható meg, ha nagyon jó hatásfokkal távolítják el a hulla-dékból a szennyeződést. Erre egészen új eljárást fejlesztettek ki.

Az európai vegyipar a REACH tanulási fázisában van. Néhány hónap múlva megkezdő-dik a vegyi anyagok mindössze féléves előregisztrációs időtartama; a határidő lejárta után a be nem jelentett anyagokat tilos lesz használni. 2008. jún. 1-ig fel kell készülni az előregisztrációra, 2008. nov. 30-ig meg kell tenni a bejelentést. A regisztrációig (2010. dec. 1., 2013. jún.1. vagy 2018. jún.1.) még sok munka és sok költség vár a vegyiparra. A kívülállók érdeklődéssel figyelik, hogyan sikerül Európának ez a grandiózus kísérlet.

A műanyaghulladékok újrafeldolgozásánál a daráló és a granuláló állapotára, beállítási paramétereire is figyelni kell. A polikondenzációs polimerek (PET, PA, PC) újrafeldol-gozásánál pedig a degradációs hajlamból adódó molekulatömeg-csökkenést célszerű megakadályozni lánchosszabító szerekkel.

A világ egyre több országában egyre szigorúbb törvényekkel próbálják elérni, hogy az ipari termelés és az ezzel járó hulladékképződés a lehető legkisebb mértékben károsítsa a környezetet. Ma már maguk a vállalatok is törekszenek erre, és számos új ötlettel segí-tik elő a környezetkímélő gyártást és a hulladék hasznosítását.

A műanyaghulladék újrafeldolgozása egyre inkább a műanyagipar egyik markáns ré-szévé válik Európában. A legtöbb hulladékfeldolgozó Németországban található, az olaszországi gépgyártók pedig széles választékban kínálják berendezéseiket ehhez a te-vékenységhez.