Műanyagok alkalmazása

Az autóipar egyre inkább kezdeményezi új poliamidtípusok kifejlesztését. A nagyobb hőállóságú, jobb folyóképességű típusok megjelenése bővíti a motortéri alkalmazásokat, hibrid technológiákat tesz lehetővé. A PA nanokompozitokat üzemanyag szállítócsövek előállításához próbálták ki sikeresen. A gépkocsik tömegét, valamint az autógyártók költségeit csökkentő alkalmazások az autóipari szakemberek, a PA gyártók és feldolgo-zók szoros együttműködését igényli.

A DuPont műszaki műanyagai közül a Zytel® márkájú üvegszál-erősítésű poliamid tí-pusai már a motortérben is alkalmazhatók. Az alapanyaggyártó és az autóipari szakem-berek közös fejlesztőmunkájával több, eddig fémből gyártott alkatrészt sikerült nagy teljesítményű műszaki műanyagokból előállítani. Az irodalomjegyzékben megadott in-ternet honlapon az alkatrészek képei megtekinthetők.

1998-ban a Toyota alkalmazott először polikarbonát (PC) tetőablakot, de később vissza-tért a hagyományos acél/üveg konstrukcióhoz, mert a felületkezelés még nem hozta meg a kívánt minőséget. Azóta a technológiát továbbfejlesztették, és ma már egyre több gépkocsigyártó használja ki a műanyag nyújtotta előnyöket. Az alapanyagként használt PC piacát alaposan meglódíthatja az új alkalmazás: egyes prognózisok szerint 5 év múl-va 75000 tonna PC-t fognak használni a gépkocsiablakokhoz. Az üveg/műanyag rend-szereket is intenzíven fejlesztik.

A polimerek alkalmazása a hajlékony nyomtatott áramkörökben intenzív kutatás tár-gya. Az eredmények annyira bíztatóak, hogy egyes elemzők véleménye szerint a piaci siker sincs messze: az autóipari elektronikában 2008-ra a hagyományos kábelek kb. 75%-át hajlékony lapos kábelekkel és hajlékony nyomtatott áramkörökkel fogják lecse-rélni.

Geoműanyagok A földmunkáknál és az útépítésben – a geotechnikában – az 1970-es években kezdték alkalmazni a műanyagokat. Az erre a célra kifejlesztett termékeket geoműanyagoknak nevezték el. Kezdetben olyan textíliákat és szálpaplanokat (nem szőtt textileket) használtak, amelyeket eredetileg más célra szántak, de a tapasztalatok bővülése és az elvárható tulajdonságok felismerése nyomán fokozatosan kifejlesztettek számos, speciálisan erre a területre alkalmas gyártmányt.

Poli(etilén-tereftalát) kompaundok A poli(etilén-tereftalát) (PET) kompaundok piacának elemzése nem könnyű fel adat a fogalmak összemosódása miatt. A PET kompaundok és a PET palackanyagok előállításához speciális alappolimerekre van szükség, mégis a legtöbb piaci tanulmányban a PET kompaundokhoz használt polimereket az általános PET típusokhoz sorolják. Miközben Európában 1994 és 2004 között a PET piaca általában 16%-kal nőtt, a PET kompaundok piaca csak mintegy 3%-kal.

A műszaki műanyagok gyorsan növekvő része (high performance materials) alatt a műszaki műanyagok egy kisebb csoportját értjük, amelyek a szokásos műszaki műanyagokét is meghaladó tulajdonságokkal rendelkeznek. A Műanyagipari Szemle 2004/1. számának 81.

A különleges poliamidok piaca Európában A Frost & Sullivan tanácsadó cég szerint a különleges poliamidok (HPPA) euró pai piaca 2004-ben megközelítette a 400 millió EUR-t. Európában a különleges poliamidok közel 50%-át az autóiparban használták fel (1. ábra).

Elektronsugárzással és gamma-sugárzással már több évtizede térhálósítanak poli etilént, és a térhálós polietilén a csőgyártás és a kábelgyártás teljesen „közönséges” termékének számít. Ezeknek a termékeknek a jó fizikai és termikus tulajdonságai mellett nagy előnyük, hogy a térhálósítást a formaadás után, attól akár helyileg elkülönítve is el lehet végezni. Ezért a térhálósításra nem kell a műanyag-feldolgozónak berendezkednie, hanem azt egy erre a tevékenységre vállalkozó üzemben végeztetheti el.

Németországban a legtöbb szennyvízcsatornát több évtizeddel ezelőtt fektették a földbe, és állapota miatt cserére vagy felújításra szorul. Frankfurt am Main egyik városrészének fő gyűjtőcsatornáját az 1970-es években betonból építették, és a csatorna eredetileg 50 cm-es falvastagsága helyenként 5 cm-re csökkent, aminek következtében a rendszer bármikor összeomolhat. A korrózió elsősorban a kénsavtermelő baktériumok jelenlétének következménye, amelyek főképpen a vízfelület feletti nedves vagy száraz oldalfalakat és a csőrendszer mennyezetét tették tönkre.