2021/05. szám

Amikor néhány évtizeddel ezelőtt már észre lehetett venni, hogy az egyre több műanyaghulladék jelenik meg szemétként a természetben, a műanyagipar kifejlesztette a „biodegradálható” műanyagokat. Gyártókapacitásuk megteremtése meglehetősen sok pénzbe került. A közelmúltban az EU az egyszer használható műanyag termékek korlátozására kibocsátott új direktívájában megtiltotta a biodegradálható vagy komposztálható műanyagok használatát. A gyártók most lázasan keresik azokat az alkalmazási területeket, amelyen ilyen gyártmányaikat eladhatnák. Az érzékelhető klímaváltozás bűnbakjai ugyancsak a műanyagok, bár a világon évente felhasznált kőolajnak mindössze 6%-ára tartanak igényt. Ha elhasználódásuk után nem lehet őket újra feldolgozni, és elégetik őket, szén-dioxid kerül a levegőbe. Sokan azt állítják, hogy ez az oka a légkör felmelegedésének. Az új közellenség a fosszilis alapanyagokból gyártott műanyagok, és az új megoldás a biobázisú műanyagok „megújuló forrásból”, azaz növényi alapanyagokon alapuló gyártása lehetne. Publikációnk első részében egy újszerű ötletet ismertetünk, amely szerint ha biobázisú műanyagokból hosszú élettartamú termékeket (pl. építőipari elemeket, bútorokat stb.) gyártanánk, a növények levegőből felvett széntartalmát azok sokáig – akár száz évig – tárolnák. A kiadványunk következő számában megjelenő második részben arról adunk áttekintést, hogy hogyan próbálnak a műanyaggyárak igazodni az új igényekhez, és hogy a jövőben egy műanyag értékelése valószínűleg nem műszaki tulajdonságai, hanem „ökológiai lábnyoma” alapján múlik majd.

A műanyagok tulajdonságait, így ütésállóságát is adalékokkal módosítani lehet. Az alábbiakban ezekről adunk áttekintést.

műanyagokban jelenlévő és a polimer degradációjából származó kismolekulájú vegyületek egy része idővel kirakódhat a szerszám falán. A műanyagok kisebb-nagyobb mértékben rátapadhatnak a szerszám falára, ami a darabok kidobását gátolhatja. A szerszámok eltérő anyaga és felületkezelése eltérő tapadást eredményeznek, melynek mérésére német kutatók új, tribometrikus módszert dolgoztak ki.

60 évvel ezelőtt a legtöbb műanyag-feldolgozó ugyanazt a csigát alkalmazta különféle műanyagok fröccsöntéséhez vagy extrudálásához. Ma már a legtöbb feldolgozó tudja, hogy minden polimerhez annak tulajdonságaihoz optimált csigát kellene alkalmaznia, ha el akarja érni a legjobb termelékenységet és a legjobb minőséget. Újabban ismét felszínre került a „mindenre jó” (GP) csiga iránti igény. Egyes szakértők szerint ilyen nem létezik, egy csigagyártó viszont már feltalálta. Ilyen csigával szeretnének dolgozni a hulladékfeldolgozók is, mert a nagyon gyakori csigacsere nagy időveszteséggel jár. Nem nagyon biztatják őket, inkább a csigacsere gyorsítását ajánlják nekik.

Az egyre dráguló energia és a környezetvédelmi megfontolások következtében egyre több vállalat kezdett el foglalkozni az egységnyi termék előállításához szükséges energia mennyiségének csökkentésével. Egyrészt a gépgyártók is erre törekednek új fejlesztéseiknél, másrészt a műanyag-feldolgozó üzemek is sokat tehetnek egy megfelelő energiamenedzsment bevezetésével.

A vezérlőrendszerekkel ma már a granulátorok is az „intelligens” fröccsöntő üzem részei. Az alábbiakban a granulátorok vezérlőegységeit gyártó cégek újdonságait ismertetjük. Másik témánk a granulátorok vágókéseinek beállításával, karban tartartásával foglalkozik.

A folyékony adalékok alkalmazásának a műanyag-feldolgozásban számos előnye lehet, de jó, ha a feldolgozó tisztában van azzal, hogyan kell őket kezelni. Mindenekelőtt a kompaundáláskor alkalmazott adagoló kiválasztásakor érdemes szakértővel konzultálni. Ma már több cég gyárt ilyen adagolókat, és ezek sokféle változata közül lehet az optimálisat kiválasztani.

Pultrudálással alapvetően egyirányban rendeződő szálakkal erősített egyenes és merev profilokat gyártanak. A szálak átitatására eredetileg hőre keményedő gyantát használtak, ma már hőre lágyuló polimerekkel is készülnek pultrudált termékek. Erre a viszonylag egyszerű és költségtakarékos technológiára nagyobb volna az igény, ha nem csak egyenes, hanem pl. hajlított termékeket is lehetne készíteni vele. Az első termék, egy gépkocsiütköző már a piacon van, és vannak további ötletek is.

A nagy műanyag alapanyaggyártók és kompaundáló cégek egyre nagyobb része kezdett bele a 3D nyomtatáshoz szükséges alapanyagok fejlesztésébe és gyártásába, ami jól jelzi, hogy a technológia elérte az ipari érettséget. Ezzel párhuzamosan a nyomtatókat gyártó cégek is egyre újabb, a tömegtermelést is lehetővé tevő berendezéseket fejlesztenek, gyakran stratégiai szövetségre lépve az alapanyag gyártókkal.

Új PAEK huzal 3D nyomtatáshoz - Hőálló poliamid, kis vízfelvétellel 3D nyomtatáshoz - Műanyagok azonosítása „ujjlenyomatuk” alapján - Újrahasznosítható fekete színezékek és új vörös színtónusok - Karcálló és csillogó polipropilén felület - Konyhagépek megfigyelő ablaka nagy hőállóságú és átlátszó poliamidból

A poliuretánok termelése és alkalmazása folyamatosan nőtt a járvány előtti években. Ázsia és ezen belül Kína szerepe egyre jelentősebb. A gyártók növelik a mennyiséget és új termékeket, technológiákat is fejlesztenek

A török műanyagipari ágazat viszonylag biztonságosan vészelte át a 2020 évet, de a műanyagfeldolgozási kapacitás kihasználása mérséklődött. Az előállított műanyagtermékek legnagyobb részét a csomagolóiparban, építőiparban használják fel, a járműipari alkalmazás viszont a gépjármű gyártás csökkenése miatt jelentős mértékben visszaesett. Mivel hiányzó polimer termékek, nyersanyagok akadályozzák a török műanyagipar fejlődését, ezért 2020-ban a korábbi évekhez képest nagyobb tételben szorult importra. A Petkinben létrehozott integrált petrolkémiai beruházással az ország importfüggése csökkent. Az új feldolgozógépek iránti igények 2020-ban a korábbi évekhez képest nagymértékben növekedtek.

A ma már a flexibilis csomagolások fóliáinak és eszközeinek egyik fő globális gyártója a kisebb gyártókat sorozatban felvásárolva és termékeit folyamatosan fejlesztve, emellett vásárlóit egy kisvállalat gyorsaságával, bátorságával és megbízhatóságával toborozva érte el sikereit. A következőkben ennek történetét mutatjuk be.

2021-július 1-jén életbe lépett az EU legújabb direktívája, amelynek alapján 2030-ig fokozatosan be akarják tiltani az egyszeri használatra szánt műanyag termékeket a piacon, és helyettük környezetkímélőbbnek tartott eszközöket kívánnak bevezetni. A tilalom elsősorban a csomagolóipart érinti. Ezzel elsősorban az vizekben és a természetben egyre erősebben felhalmozódó hulladék mennyiségét kívánnák csökkenteni. A németországi csomagolóipar és a hulladékhasznosítók egyetértenek a kitűzött céllal, de erősen kritizálják a direktívában megfogalmazott előírásokat. A papíripar is tiltakozik.