A polimereket alkotó molekulák nagyon hosszúak és láncszerű alakkal rendelkeznek, ami összegabalyodott szerkezetet eredményez. Ez bizonyos szempontból előnyös, a polimerek viszonylag nagy nyúlást érhetnek el, legtöbbször törés nélkül, viszont korlátozza molekuláris szinten a kristályszerkezet kialakulását. Következésképpen normál feldolgozási körülmények között egyetlen polimer sem lehet teljesen kristályos. Egyes polimerek csak részben kristályosodnak, úgynevezett szemikristályos szerkezetűek, kristályos és amorf részekből állnak.