A számítástechnika mai fejlettsége lehetővé teszi, hogy az amúgy régen ismert molekuladinamikai módszereket, amelyeket korábban csak kismolekulákra lehetett alkalmazni, olyan monomerszámú egységekre lehessen kiterjeszteni, amelyek már elegendően nagyok makroszkópos jellemzők számítására. Ez hihetetlen mértékben kiterjeszti a szimulációs „előszűrés” lehetőségeit, és jelentősen csökkentheti az elvégzendő kísérleti vizsgálatok és szintézisek számát.