A műanyag-feldolgozó vállalatok (a továbbiakban eladók/szállítók) még a múlt század utolsó évtizedeiben is „házi bankjukkal” kialakított együttműködés keretei között, hagyományos formák alkalmazásával (számlavezetés, hitelezés) bonyolították pénzügyeiket. Az eladók számára hátrányos volt ez a gyakorlat, mert a vevők szerződéseikben egyre hosszabb fizetési határidőket kötöttek ki, sok esetben pedig kifogásokkal élve halogatták a fizetést, és ily módon rontották szállítóik likviditását. Követeléseik teljesítése érdekében a szállítók költséges és időt rabló pe res eljárásokra kikényszerültek.