Műszaki műanyag félkész termékek

Főleg erősítetlen, amorf, hőre lágyuló műanyagok, amelyeknek sok közös tulajdonságuk van: mechanikus, termikus és villamos tulajdonságaik kiválóak. A kereskedelmi ár/teljesítmény arányt tekintve a felsorolt műanyagok az általános műszaki műanyagok és a nagy teljesítményű műanyagok (pl. PEEK) között helyezkednek el.

A PVDF általában nem erősített, kristályos fluorpolimer, amely jó mechanikai, termikus és villamosszigetelő tulajdonságokkal, valamint kitűnő vegyi ellenálló képességgel rendelkezik. 1961-ben a Pennwalt Corp. vezette be a piacra.

A DuPont cég által gyártott PI (Vespel SP) féltermékek a legismertebbek a mérnöki gyakorlatban, bár létezik más gyártmány is. A poliimidtermékek szintén a nagy hőállóságú anyagcsoportba tartoznak. Az alapmolekula szerkezetét az 1. ábra mutatja.

Az Amoco (USA) cég által 1964-ben bemutatott anyag a TORLON családnév alatt vonult be a mérnöki gyakorlatba. A TORLON PAI anyagcsalád megoldási lehetőséget kínál magas hőmérsékleti körülmények esetére, ahol a mechanikai terhelhetőség és a mérettartás egyaránt fontos. A PAI ára kedvezőbb, mint a polibenzimidazol (PBI) ára, ennek megfelelően alkalmazása is jobban elterjedt a fejlett ipari technológiákban.

Ebben a szerkezetében az anyag 300 °C felett viszonylag gyorsan elbomlik a labilis NH kötés miatt. Ha a H helyett pl. fenilcsoportot alkalmaznak, jóval stabilabbá
válik az anyag. A féltermék gyártásban tehát egy módosított, adalékolt változatot állítanak elő (Celazole PBI).
Így jelenleg a legnagyobb hőállóságú, különleges műszaki műanyag a Celazole PBI a féltermékek piacán.

A poli(éter-éter-keton) a kiváló jellemzőkkel rendelkező, vagy más csoportosításban a HPM (nagyteljesítményű anyagok) csoportjába sorolható. Részben kristályos
szerkezetű, kiváló hőállóságú műszaki műanyag.

A műanyag termékek előállítása sokszor nem ér véget az alakadással, ugyanis egyre gyakrabban utóműveleteket (ragasztás, fúrás, marás, stancolás stb.) szükséges végezni, hogy az elemeket szerkezetté építsék össze. Eközben a műanyagot károsító folyamatok is felléphetnek, amelyeket ritkán tesznek vizsgálat tárgyává.

A fluorpolimerek közül az egyik legrégebbi és legismertebb anyag a poli(tetra- fluor-etilén) rövidítve PTFE. Részben kristályos szerkezetű, sok vonatkozásban különleges anyag.

Ezt a polimert a hétköznapi nyelvhasználatban sokszor "Plexi" néven említik. A metil-metakrilát homo- és kopolimerjei amorf, víztiszta, hőre lágyuló műanyagok.

A polipropilén az egyik legelterjedtebb, legközismertebb műanyag, mely a hétköznapi életben is jelentős teret szorított ki magának. A viszonylag olcsó alapanyag és előállítás miatt tömegterméknek nevezhetjük.

Az ismertető sorozat első részében említést tettünk a műszaki műanyagok és fémek összehasonlítása kapcsán néhány fontosabb szempontról, amelyek az egyes szerkezeti anyagok mérnöki felhasználását befolyásolják. Vannak gyakorta olyan esetek is, amikor a mechanikai, hőtani és tribológiai szempontok nem meghatározóak, viszont lényeges az olcsó és gyors gyárthatóság, a ragaszthatóság és/vagy hegeszthetőség, a vegyszerállóság. Műszaki szakembereink kezdik felismerni, hogy nem csak rozsdamentes acélok léteznek, hanem féltermék formájában beszerezhetők "olcsóbb piaci kategóriába tartozó" műanyagok is. A műszaki szakirodalom ezeket a termékeket a "tömeggyártású, műszaki felhasználású" termékcsoportba sorolja. Ilyen anyagok pl. a PVC, a PP, a PE-HD. Most a sorozat 7. részében a PVC féltermékekkel kapcsolatos alapinformációkat foglaljuk össze.

A polikarbonát (PC) hőre lágyuló polimer, amelyet biszfenol A és foszgén reakciójával állítanak elő.